Egy ideje már csak keresem a szavakat, hogy hova is tegyelek. Fiókból fiókba pakollak, polcokra kiteszlek. Nézlek. Eltakarlak. Hogyan lenne könnyebb? Ellenállok, majd azzal a lendülettel át is engedlek. De legtöbbször csak nézlek. Mivé növesztjük egymást? Többek vagyunk-e egymás belélegzésénél, megálmodásánál?

(kínai bölcsesség)

Mi közös szavakból, közös jelekből

Más időkre várunk

Közös napokból, közös utakból

Egy másik országba érsz

Közös hiányból, közös hibákból

Mi másik képet látunk

Közös világban, külön irányban

Csak egyre messzebb megyünk

(Sztevanovity Dusán)

Jó így, ha eső hull vagy hó.

Jó így, hogy az idő változó.

Jó így, hogy nevetni, meg sírni is tudunk,

és még mindig emberből vagyunk.

(Sztevanovity Dusán)

Az erkölcsnek az igazsággal, az őszinteséggel, a hitelességgel, a teljességgel kellene törődnie. Az erkölcsi normáknak a tudatosságról, a meditációról, a szeretetről, az együttérzésről és a részvétről kellene szólniuk.

(Osho)

Mindig a jóval azonosítod magad, az erkölcsös viselkedéssel, és elhatárolod magad az erkölcstelen tettektől - annak ellenére, hogy csinálod őket. Így alakul ki a képmutatás.

(Osho)

A tett válaszreakciót vált ki, az eldobott sót a szél a szemünkbe vágja, és minden évvel egyre jobban csíp, és ha az ember nem vigyáz, meg is vakíthatja. 

(Alice Hoffman)

Az ember természeténél fogva idegenkedik a fájdalomtól és a kényelmetlenségtől. Azt akarjuk, hogy minden simán menjen. Pedig ha mozdulatlanok maradunk, nem fogunk fejlődni. Ha mindig a biztonságos játszmát választjuk, álmaink sosem válnak valósággá. Nem kapjuk meg, amit akarunk, ha azt várjuk, hogy Isten a küszöbünkre helyezze azt. Magunkhoz kell ölelnünk a nehézséget és a változást, ha kiteljesedett életre vágyunk. Ha a hajó nem inog, az azt jelenti, nem tart sehová.

(Yehuda Berg)

Addig lehet hatalmat gyakorolni az embereken, amíg adsz is nekik valamit! Akit megfosztasz mindenétől, a fölött többé már nem lesz hatalmad!

(Felhőatlasz c. film)

Sokan azért félnek az önfeltárástól, mert azt hiszik, van bennük valami eredendően elfogadhatatlan, visszataszító és megbocsáthatatlan. Így amikor teljes egészében feltárják magukat, és mégis elfogadással találkoznak, komoly segítséghez jutnak.  

(Irvin David Yalom)

Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.

(Nógrádi Gábor)

Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni!

(Walt Disney)

Az élet sokféleképpen próbára tudja tenni az ember kitartását: vagy azzal, hogy nem történik semmi, vagy azzal, hogy minden egyszerre történik.

(Paulo Coelho)

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül, ha nem, és azt is, hogy mikor rejted több kilónyi festék mögé az arcodat. Hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más. Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél, és nem az előszobában váratsz. Belőlük meg kevés van.

(Oravecz Nóra)

Feladnád? Nehéz? Na és akkor mi van? Akadályok jönnek, jönni is fognak, egyszerűen csak menni kell tovább. Lehet, hogy több sebből vérzel, sőt, ömlik belőled minden, talán már leplezni sem tudod.. Na és akkor mi van?

Ha hiszel, a legnagyobb borzalomból is valami olyan csoda nő ki, amire nem is gondoltál volna. Mert valójában nincs kuszaság. Csak rend van, meg az, amit mi beleképzelünk. Az meg néha önsajnáltatással és hosszas sebnyalogatással kezdődik ahelyett, hogy mennél tovább, és elfogadnál. Elfogadnád azt, ami jön, amit kapsz, hinnél abban, hogy semmi sem történik feleslegesen, a megoldást meg nem kell látnod.

Működni fog. És igen, van, hogy rohadt nehéz. Annyira, hogy legszívesebben hagynád, hogy a szíved beleszakadjon, de valahogy úgy, hogy soha többet ne is kelljen összeraknod. De aztán történik valami. Valami, ami aztán megváltoztatja az életedet, mert addig, amíg hiszel, a remény nem hal meg, a csodák pedig minden áldott nap megtalálnak.

(Oravecz Nóra)

Mások boldogságáért nem mi vagyunk a felelősek. Az életben a mi feladatunk az, hogy hűek legyünk önmagunkhoz, minél több tapasztalatra tegyünk szert, és úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, ha velünk bánnának. 

(Anrew Matthews)

Ha valaki csak akkor tart értékesnek, ha az ő elvárásai szerint gondolkodsz, élsz, akkor valójában nem téged tart értékesnek. Hanem önmagát. 

(Csitáry-Hock Tamás)

Játszd velem a legszebb társasjátékot. Játssz velem boldogságot. Mert egyedül nem tudok. Mert nélküled nem tudok. Mert nem lehet. Mert a boldog játékhoz két ember kell. A játékszabály egyszerű. Csak adni kell. A szívünket. Egymásnak. Mindig adni, mindig kapni. Így válik egész életünk egyetlen nagy karácsonnyá. Játssz velem.

(Csitáry-Hock Tamás)

Soha nem érkezett senki, aki megtanítana felejteni. Hogyan kell idegen ajtók előtt a terhet letenni. Letenni és ott felejteni.

(Albert Tímea)

Kovács Adri: Három óra

Háromtól hatig
elhittük,
hogy azok vagyunk, akinek gondolnak.

Háromtól hatig
eljátszottuk,
hogy többek vagyunk, mint amiknek mondjuk magunkat.

Háromtól hatig
úgy tettünk,
mint két ember, aki másfelé néz nagy zavarában.

Háromtól hatig
mindenki sejtette,
de mi tudtuk, hogy csak feszegetjük a határainkat.

Elmúlt hat óra,
nincs tovább,
vége a színdarabnak, mehet mindenki haza.

Nem érdekel, hogy ki vagy, azt mutasd, hogy mit tudsz. Tudsz-e értékelni, vagy egyáltalán örülni nekem, vagy csak passzolni vagy képes a labdákat, amik csak úgy jönnek, meg aztán mennek. El messzire, mert hosszasan egyikkel sem tudsz játszani. Be tudod-e lopni magad a szívembe, úgy, hogy ott is maradj. Ne csak pár napra, hanem tovább. Mert persze egy pillanatra mindenki tud varázsolni. Na jó, akár még két napra is. De a varázslatot fenntartani, na az az igazi művészet.

(Oravecz Nóra)

Akármelyik oldaláról nézed a hegyet, mindig másnak fogod látni, pedig ugyanaz a hegy. Minden ilyen, ami a teremtés műve: egyazon Isten más-más arcát mutatja.
(Paulo Coelho)

Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell. 

(Osho)